Hot Wheels '67 Ford GT40 MK.IV -Sötétzöld -2024

Fedezd fel a 2024-es Hot Wheels Mainline Then and Now sorozat ’67 Ford GT40 Mk.IV modelljét, amely sötétzöld karosszériájával, 21-es rajtszámával és klasszikus endurance-versenyautós formájával a Ford legendás Le Mans-korszakát hozza el a gyűjteményedbe.

A Ford GT40 története az 1960-as évek egyik leghíresebb autóipari rivalizálásából nőtt ki. Miután 1963-ban megszakadtak a Ford és a Ferrari közötti együttműködési, illetve felvásárlási tárgyalások, a Ford létrehozott egy külön teljesítményfejlesztő részleget, amelynek egyik legfontosabb feladata olyan versenyautó elkészítése lett, amely képes lehet győzni Sebringben és Le Mans-ban. A programból született meg a GT40.

Maga a GT40 név is a különleges konstrukcióra utalt. Roy Lunn vezetésével az autó magasságát mindössze körülbelül 40 hüvelykre, vagyis alig több mint egy méterre csökkentették. Ez az elképesztően alacsony építés adta a GT40 egyik legjellegzetesebb tulajdonságát, és a forma több mint hat évtizeddel később is azonnal felismerhető.

Az első évek azonban közel sem a győzelmekről szóltak. A korai GT40-ek gyorsak voltak, de a hosszútávú versenyeken megbízhatósági problémák hátráltatták őket. A Ford hatalmas erőforrásokat mozgósított, Carroll Shelby és több amerikai motorsport-szakember bevonásával pedig folyamatosan fejlesztette az autót.

A nagy áttörés 1966-ban következett be. A 7,0 literes, 427 köbhüvelykes V8-as motorral szerelt GT40 Mark II már képes volt arra, amit a Ford évek óta célul tűzött ki: a 24 órás Le Mans-i versenyen az első három helyen Fordok értek célba, Bruce McLaren és Chris Amon pedig megszerezték a márka első összetett Le Mans-győzelmét.

A történet azonban itt még nem ért véget. A Ford továbbfejlesztette a konstrukciót, és 1967-re megszületett a GT40 Mk.IV, amely az előző változatoknál még inkább amerikai fejlesztésű versenygép volt.

A Mk.IV megtartotta azt a hatalmas, 427 köbhüvelykes, közel 7,0 literes Ford V8-ast, amelynek fejlesztése már a korábbi GT40-program egyik kulcseleme volt. A nagy motorhoz hosszú, lapos és kifejezetten nagy sebességre optimalizált karosszéria társult – éppen arra a feladatra, amelyre az autót szánták: Le Mans hosszú egyeneseinek meghódítására.

Az 1967-es Le Mans-i 24 órás versenyen a Dan Gurney és A.J. Foyt által vezetett Ford GT40 Mk.IV győzött. A Ford saját motorsport-története ezt az első olyan Le Mans-sikernek tartja számon, amelyet teljesen amerikai csapat ért el: amerikai autóval és amerikai versenyzőpárossal.

Ez az eredmény azért is különleges, mert A.J. Foyt elsősorban az amerikai oválversenyzés egyik legnagyobb alakja volt, Dan Gurney pedig sportautókban és Formula–1-ben egyaránt otthonosan mozgott. Két egészen eltérő versenyzői háttér találkozott egy olyan autóban, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy legyőzze a világ legjobb európai versenygépeit.

A győzelemhez egy ma már szinte minden autóverseny dobogóján látható hagyomány is kötődik. A FIA történeti összefoglalója szerint Dan Gurney az 1967-es Le Mans-győzelem után spontán módon pezsgőt kezdett locsolni a dobogón – ezt tartják a ma már megszokott pezsgőlocsolós győzelmi ünneplés kezdetének.

A GT40 története eközben tovább folytatódott. Ford 1966 és 1969 között egymás után négyszer nyerte meg Le Mans-t különböző GT40-változatokkal, így a modell neve végleg összeforrt a világ leghíresebb hosszútávú autóversenyével.

Nem véletlen, hogy évtizedekkel később maga a Ford is újra és újra visszanyúl ehhez az örökséghez. A modern Ford GT Mk IV például közvetlenül az 1967-es versenyautó előtt tiszteleg, és a Ford éppen a történelmi évszámra utalva mindössze 67 példányban tervezte elkészíteni.

A Hot Wheels változat szépen visszaadja a klasszikus Mk.IV hosszú, lapos arányait. Az alacsony orr-rész, a szélvédőre szinte ráfutó karosszéria és a hangsúlyos hátsó kialakítás egyértelművé teszi, hogy ezt az autót nem városi közlekedésre tervezték.

A képen látható 2024-es kiadás sötétzöld metálfényezést kapott, amelyet fehér grafikai elemek, vékony piros–kék részletek és nagyméretű 21-es rajtszám egészítenek ki. A dekoráció modern versenyhangulatot ad a több mint ötvenéves konstrukciónak, miközben maga az autó klasszikus formája változatlanul főszerepben marad.

A sötét kerekek jól illenek a zöld karosszériához, a világos versenyrészletek pedig szépen kiemelik az autó rendkívül alacsony sziluettjét. Az összhatás nem egy konkrét 1967-es Le Mans-festés másolata, hanem egy modernebb Hot Wheels versenydekoráció egy legendás történelmi alapon.

A Then and Now sorozatban különösen jó helyre került. Ennek a tematikának éppen az a lényege, hogy az autógyártók különböző korszakait kapcsolja össze – a GT40 pedig tökéletes példa arra, hogyan élhet tovább egy hatvanas évekbeli versenylegenda a modern Ford GT modellek formájában.

Gyűjtői szempontból a ’67 Ford GT40 Mk.IV egyik legerősebb vonzereje maga a mögötte álló történet. Nem egyszerűen egy régi versenyautó: annak a korszaknak az egyik emléke, amikor a Ford óriási erőfeszítéssel indult neki Le Mans meghódításának, majd több egymást követő évben uralta a versenyt.

Mosolyfaktor:

A GT40 neve azért lett GT40, mert körülbelül 40 hüvelyk magas volt. Vagyis a Ford mérnökei már a hatvanas években rájöttek arra, amit a Hot Wheels régóta tud: ha valami elég lapos, jó eséllyel gyorsnak is fog kinézni..

Ha közel állnak hozzád a klasszikus versenyautók, a Le Mans legendái vagy a Ford történelmi sportmodelljei, ez a sötétzöld ’67 Ford GT40 Mk.IV olyan Mainline darab lehet, amely mögött jóval több történet rejtőzik egy látványos festésnél.

Verdabörze – Autómodell Neked!!!